Van egy falu nem messze tőlünk, ahol fent a szőlő hegyen van egy pincészet, és ők szoktak tartani borkóstolóval egybekötött borvacsorákat. Nekem még csak egy alkalommal volt szerencsém elmenni de igen csak maradandó élmény volt.

A pincészet

Nem muszáj, hogy valami alkalom legyen, hiszen nem csak akkor lehet menni, ha meghirdetik, hanem ha valaki jelzi nekik, hogy mondjuk 10 főre szeretnének egy ilyen vacsorát. Amikor mi mentünk azt hiszem akkor is valahogy ennyi lehetett a létszám, talán egy kettővel többen is voltunk.

A pincét nem úgy kell elképzelni, mint valami extra helyet, pont ez miatt szép. Mint egy átlagos pince egy bármelyik háznál, azzal a különbséggel, hogy ez egy kicsit nagyobb. Egymásba nyíló helyiségek vannak. Az elején van egy kis előtér szerű, aztán jön az a helyiség, ahol az asztal van. Jó hosszú asztal, annyi főre terítve, ahányan érkezünk. Persze mindig akad egy két plusz teríték, ha véletlenül mégis többen mennének a vendégek.

Ebből a helyiségből nyílik az a rész, ahol a hordók vannak, és a borokat lehet kóstolgatni. Azért azt is el kell hogy mondjam, hogy mire eljutunk odáig, hogy egy pár bort végig kóstolunk, addigra már nem is fogunk tudni a vacsora folyamán még bort inni. Jót nevettem a fiúkon, hiszen némelyikük nem igazán szokott inni, és a borkóstolás során már berúgott majdnem.

Csak egy kevés bor

Nem emlékszem pontosan, hogy akkor amikor én is ott voltam, akkor hány féle bort kóstoltunk meg, de szerintem 4-5 féle biztosan volt. Persze az is más, ha valaki csak pár kortyot iszik, és az is ha mondjuk alkalmanként mondjuk 1 decit. Azért a sokszor egy deci gyorsan az ember fejébe tud szállni. Főleg, miután jól ki van ez találva. A borkóstolás történik először. Persze a legfinomabb borból soha nincs több, és nincs repeta sem. Eztán jön majd a vacsora, ahol a lájtosabb borokat kínálják fel. Itt már azért több mint fél liter bornál lehet járni, ami azt gondolom egy átlag embernek biztos hogy elég ahhoz, hogy egy kicsit a fejébe szálljon.

Persze az este végére már a fiúk kellő képen jól érezték magukat, és minden féléről beszélgettek. Szóba került minden féle, még a bukósisak méret is. Aztán az is előfordult már, hogy kicsit jobban felöntöttek a garatra, és énekelni kezdtek. Na ekkor már tudom, hogy igen csak jól érzik magukat, és azt is, hogy hosszúra fog nyúlni az este.

Persze nagy tapasztalatom nincs a pincészetet illetően, hiszen mint említettem, egyszer voltam csak. A párom viszont már volt pár alkalommal, és mindig jó sztorikkal tért haza. Olyan is előfordult már, hogy igen csak nagy rosszullét lett a vége. Összességében azt gondolom, hogy nagyon jó kis hely azoknak, akik szeretnének eltávolodni a nagyváros zajától, és tényleg kikapcsolódni.