A jó bor nemcsak tudást de megfelelő infrastruktúrát, türelmet és szerencsét is igényel. Szinte biztosan kijelenthetjük, hogy mi magyarok ezt igen jól tudjuk, hiszen alapvetően rendkívül erős szőlőtermesztői hagyományokkal rendelkezünk (érdemes utána olvasni a Tanácsköztársaság bukásának…). Mégis az igazán finom, jó borokat kevesen engedhetik meg maguknak idehaza. Többnyire pancsolt, tablettás borokat választunk ,ami sajnos a pénztárcánk tartalmát nézve igencsak érthető. Mégis azt hiszem, hogy ezzel valamit kezdeni kéne! Egy francia, olasz vagy épp portugál ember szinte csak a saját országából válogat a jobbnál jobb italok közül, míg nálunk ez egyfajta különleges esemény ha valami olyanhoz jutunk hozzá, ami nem fog egész napos fejfájást okozni másnap.
Pedig tele vagyunk gyönyörű bortermő vidékekkel, köztük az én egyik legkedvencebb helyemmel, a Balaton északi partjával, azon belül is a badacsonyi részre gondolok itt elsősorban. Életem egyik legkedvesebb kirándulása volt, amikor egyszer gyerekkoromban megmásztuk a hegyet szinte a legtetejéig, még úgy is, hogy a koromból fakadóan nyilván borozásról szó sem volt… Ma már persze másként látom a helyzetet. Egy gyönyörű országban élünk, ami fantasztikus borokat termel, épp ezért nagyon örülnék neki ha mindez mindennapossá, mindenki számára elérhetővé válna.
Nemcsak a fogyasztó, de nyilván a termelő is rengeteget profitálna abból ha ekkorát nőne a piaca biztos, állandó vevőkkel. Az meg, hogy épp alkoholról beszélünk, nos aligha számít. A bor és egyéb alkoholos italok fogyasztása nemzeti tradíció minden országban (persze, ahol az ilyesmi megengedett…) és egyértelműen építi az adott ország imidzsét. El sem tudok képzelni jobb érzést egy hűvös nyári estén, mint a kertben ülve a barátokkal iszogatni egy pár üveg jó helyen termett, minőségi bort, ami aztán tudjuk, hogy nekünk is csak a javunkat szolgálja.
Az utóbbi években egyébként elkezdett komolyan nőni az én gondolataimat pártolók tábora, egy híres fiktív Facebook karakter például saját kocsmát is nyitott kizárólag ezen elveinek terjesztésére, megvalósítására. Hogy ki ő, mindenki járjon utána, nem lesz nehéz. Szóval azt hiszem, hogy jó irányba haladunk, még ha ez nem is feltétlenül lesz egy gyors és biztos menet. Azt meg aztán végképp nem merném állítani, hogy az imént említett italozó lánc a szakma Swarovski nyaklánca lenne, de talán egyszer eljutunk oda, hogy a felsőbb kategóriás borok is elérhető közelségbe kerülnek az átlagember számára.
Én tehát mindenképpen támogatnám, hogy ez a folyamat egyre gyorsabban és messzebbre terjedjen, igenis szükségünk van rá, hogy elkezdjük a saját termékeinket fogyasztani és remélem ez minél előbb el is kezdődik.