Még egy egri kirányleányka is könnyezhet

Nem túl régen néhány barátommal ellátogattunk Egerbe. Történelmi jelentőségű város, az nem is kérdés, hiszen tele van szebbnél-szebb műemléki jellegzetességgel, megannyi programlehetőséggel és természetesen az ország legfinomabb boraival. Igen ám, de mi történik, ha nem csak a megfelelően lehűtött borospohár üvegfala kezd el könnyezni a langyosodó bortól, hanem az ember szeme is. Most elmesélem a könnyező egri királyleányka történetét.

Egy szép augusztusi este volt, csillagokkal és egy csöpp romantikával, hiszen barátaimmal már egy ideje a Szépasszonyvölgyben voltunk, amikor találkoztam egy igazi gyönyörű angyali teremtéssel. A haja olyan vörös volt, mint a kezében szorongatott kissé túlhűtött vörösbor, amely egy jó nevű pincészet tavalyi díjnyertes királyleánykája volt. Mi tagadás azonnal szerelembe estem, és minden szuperül alakult volna az este, ha nem érnek kedvezőtlen fordulatok. Kálváriám ott kezdődött, amikor egy hirtelen mozdulattal sikerült kiütni a lány kezéből az üvegpoharat, amely egyenes vonalban nekipenderült az asztalnak, aminél ültünk, és eltört. A törés következtében elröppenő üvegszilánkok olyan szerencsétlenül változtattak irányvonalat, hogy az egyik kis szilánk beleröppent a leányzó szemébe. Szerencsére sikerült még időben eltávolítani az üveget, de roppant mód fájt neki. Egyik barátom igen kényes a szemére, ezért szerencsére otthon volt a témában. Nem is csoda, hiszen kis korában rengeteg baleset érte, így orvosról – orvosra, ügyeletről – ügyeletre járt. Állítása szerint mindenre fel van készülve, ami a szemét érheti, így mindig van nála kéznél szemkenőcs. Most is volt. A lány először nem igazán akarta használni, de végül még is sikerült rávenni, hogy cseppentsen a Corneregellel  a szemébe, hiszen ha a szaruhártyáját megsértette, akkor szüksége lesz valamire, amely megnyugvást ad az égető érzésre.

Cseppentett, és láss csodát működött. Kár lett volna azokért a gyönyörű szemekért! A viszkető, fájó érzés enyhült, és a könnyek is kevésbé gyors tempóban csorogtak le az arcáról. Mivel Ő még nem ismerte a barátom történetét, ezért rendelt egy pohár bort a srácnak és megkérte mesélje már el, hogy ugyan miért van nála egy kisebb mennyiségű szem gyógyszer, és mikor és hol tanult/hallott erről ennyit.

A cimborám sosem volt szégyenlős, ezért elmesélte, hogy kiskorában mindent megcsinált amit a szülei tiltottak neki, és ennek legtöbb kárát mindig a szeme látta. Ilyenekkel töltötte a szabadidejét, mint legurult a biciklivel a lépcsőn, és arccal végigszántotta a sarat, horgászat közben belekente az etetőanyagos kezét a szemébe, otthon a nagyszüleinél gallyal bökdöste a lovakat, amelyikből az egyik arcon rúgta, és még sorolhatnánk. Ja és igen egyszer egy átmulatott boros éjszaka után a szemüvegét véletlenül a mélyhűtőbe tette, mert mikor kivette a rántott sajtot, azt tette a helyére és reggel amikor több órás kutatás után megtalálta felvette, és odaragadt, pontosabban odafagyott a szeméhez. Az édesanyja egyik orvostól a másikhoz vitte, és mindegyik elmondta neki, hogy figyeljen a szeme világára, mert könnyen elveszítheti. Persze fittyet hányt rá, és folytatta gyermeteg csínytevéseit. Viszont eljött az idő, amikor már egyre nagyobb dioptriás szemüveget kellett hordania, mert a folyamatos terhelés hatására a szaruhártyája sérült, roncsolódott. Ezért már régebb óta használja a Corneregelt,  amely segít neki, hogy a már amúgy is roncsolt szeme ne romoljon tovább. Mint mondta, az oké, hogy néha elég szemtelen, de nem akar teljesen az lenni.

Az este lassan véget ért, és már a nap is kezdett látszódni az égen. A kis hölgy már nem könnyezett, és a pohara is –többszöri újratöltés után- kiüresedett, és búcsút intve nekünk a barátnőivel távozott. Bár mint sokszor úgy most is kiütéssel nyert a Völgy ellenünk, de egy biztos, hogy ezt az estét nem felejtjük könnyen. Nem csak azért mert, szórakoztató, mulatságos és megismételhetetlen volt, hanem azért is, mert valóban igaz az, hogy egy jó egri királyleánykát csak is Heves megyében, mégpedig ott is Dobó István városában lehetett igazán finomat találni.